| SUMMARY: |
Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operája különös jelentőséggel bír úgy a zeneirodalomban, amint a bartóki életműben. Lendvai Ernő szavaival élve, „amit «abszolút» zenéjében legfeljebb sejthetünk, azt a dramaturgia vagy szöveg itt tapintható közelségbe hozza: cselekmény és zene szervesen egymásra utalnak.” Lendvai tanulmányai alapján a következőkben röviden összefoglaljuk Bartók zenei nyelvezetének legfontosabb jellemzőit. A népzene legmélyebb rétegéből merít, amikor aranymetszés-rendszerében a pentatónia legprimitívebb vonzásaival él. A jellegzetes Bartók-akkordok (α és származékai: β, γ, δ, ε) egyszerű pentatonikus mozdulatokra vezethetők vissza, kromatikus technikájának legfőbb ismérve pedig, hogy az aranymetszés törvényszerűségeinek engedelmeskedik.Hangrendszere a tonális zenén alapszik, hiszen a tengelyrendszer a funkciók kvart/kvint-vonzására, a párhuzamos dúr/moll-hangnemek rokonságára, a felhangkapcsolatokra,
valamint a vezető-hangok szerepére vezethető vissza. |
|