| SUMMARY: |
A rózsacserjéken (Rosa spp.) élősködő rózsagubacsdarázs (Diplolepis rosae Linnaeus, 1758) esetében tanulmányoztam az albérlő hatását, az optimális gubacsméretet, valamint a gazdanövény térbeli mintázatának a gubacsokozó denzitására és a gubacsokozó parazitoidjainak előfordulására gyakorolt hatását. Vizsgálataimat négy éven keresztül végeztem nyolc legeltetett száraz gyepen. Az albérlő jelenléte szignifikáns változásokat idéz elő a közösségen belül, és hatása hasonlít az egykamrás rendszereknél tapasztaltakhoz. Az átlagos kamraszámhoz viszonyítva a gubacsokozó kirepülési sikere hozzávetőlegesen 10%, míg a kirepült parazitoidoké 30%. A kamráknak megközelítőleg 20%-a kirepülni képtelen, elpusztult gubacsokozó és parazitoid imágókat tartalmazott. A növekvő gubacsmérettel a parazitáltság csökkent, a kikelési siker növekedett. A ki nem repült egyedek aránya ettől független volt. A gubacsokozó kifejlődési és túlélési esélyének maximumát biztosító gubacsméret eltért a leggyakrabban előforduló gubacsmérettől. A gubacsméretek gyakorisága a parazitáltságtól, a kikelési sikertől és a ki nem repült egyedek arányának mértékétől is független volt. A rózsacserjék nagy egyedszám esetében egyenletes térbeli mintázatot mutattak, viszont kis egyedszám vonatkozásában foltokban jelentek meg. A cserjék aggregáltsága pozitívan hatott a gubacsok számára, és negatívan a gubacsok aggregáltságára. A cserjék aggregáltsága és parazitáltsága pozitív összefüggést mutatott. A D. rosae általi parazitáltság alacsonyabb volt a rózsacserjék egyenletes térbeli mintázata esetén. A parazitoidok gubacsonkénti abundanciája független volt a gazdanövény és a gubacsok denzitásától. Ugyanakkor a gazdanövény és a gubacsok denzitásától függött a cserjénkénti, illetve a 10 négyzetméterre kiszámított parazitoid abundancia. Ily módon a parazitoidok denzitásfüggése léptékfüggőnek tekinthető. |
|