| REZUMAT: |
Az Értékválság és értékváltás... (Szemelvények az elmúlt száz év magyar költészetéből) című tanulmánykötet két részre tagolódik. Az első rész hat különálló fejezete az 1940-es évek előtti magyar líra kiemelkedő alkotóinak, József Attila, Dsida Jenő, Füst Milán, Szabó Lőrinc és Kosztolányi Dezső műveinek elemzését tartalmazza. A társadalmi, kulturális, egzisztenciális értékek, a szöveghagyomány vagy a különböző nyelvi kifejezésformák kérdésköréhez kapcsolódva, ezek a tanulmányok új értelmezési alternatívákra, a közismert költői szövegek újraolvasásának lehetőségeire hívják fel az olvasó figyelmét. A hermeneutika, a recepcióesztétika, a dekonstrukció vagy a retorikai elemzés felől közelítő szövegértelmezések itt annyiban kétségkívül közös álláspontot képviselnek, amennyiben kitüntetett módon hangsúlyozódik bennük az irodalom elméleti és történeti vizsgálatának szoros összetartozása. A kötet második része a kortárs erdélyi líra reprezentatív szerzőinek bemutatására és a múlt század kilencvenes éveiben fellépő ifjabb alkotónemzedék szövegeinek elemzésére törekszik. Azt vizsgálja, hogy a transzszilvanizmus esztétikai-ideológiai pozícióihoz viszonyítva milyen sajátos értékvált(oz)ások jelennek meg a hetvenes-nyolcvanas évek költészetében, és miként alakul át mindez az 1989-es rendszerváltást követő időszakban. A társadalmi szerepvállalásról, az író felelősségéről, valamint az erdélyiségről szóló hagyományos beszédmód mellett a három tanulmány azokat az új alkotói perspektívákat mutatja be, amelyek a korábbi lírai törekvések (át)írásában érdekeltek, a humor, a nyelvi játék és a „komolytalan” hanghordozás által pedig szándékosan lerombolják a különböző ideológiai és poétikai sztereotípiákat. |
|
