| REZUMAT: |
Az emberiség történetével egyidejű felismerés, hogy az utódok általában hasonlítanak a szüleikre. Ennek oka az átöröklés. Az átöröklés természetét és alaptörvényeit azonban csupán a XIX. század második felében kezdték tisztázni. Korábban is számos valós és érdekes megfigyelést tettek, de e tények gyakran kaptak tudománytalan magyarázatokat. A korai elképzeléseket néhány csoportra lehet osztani. A pángenézis tanítása szerint a test különböző részeiből származó szilárd részecskék vagy folyadékcseppek a csírasejtekbe kerülnek, és valamilyen módon az utód testébe jutnak. Ez az elképzelés a régi görög iskolából származik, és több mint két évezreden keresztül tartotta magát. E tan hívei valamennyien úgy gondolták, hogy az életünk során szerzett tulajdonságaink is átadódnak az utódoknak. Vagyis átadjuk utódainknak mindazokat a tulajdonságainkat, amelyeket őseinktől örököltünk, és amelyeket életünk során szereztünk. A XIX. század második felében azonban egyértelmű bizonyítást nyert, hogy a pángenézis elmélete nem egyeztethető össze maradéktalanul az átöröklés
ismert tényeivel.
|
|
