| REZUMAT: |
Sok kihívást rejteget, számtalan álmatlan
éjszakával jár, de a résztudás megszerzésének elégtételével kecsegtet. E kötet
szerzői ezt a keskeny utat választották, amely a tudás felé vezet. A tanulmányok
a szárnybontásukat jelzik, amelyben keresik saját hangjukat, és arról tesznek
bizonyságot, hogy köszönőviszonyban vannak a Tudással és annak forrásával.
Ennek az ösvénynek soha sincs vége, a disszertáció megvédése után sem, mert
a tudás mindig egy távolabbi horizontra húzódik vissza, és követnünk kell, meg
kell ismernünk. A látható világból a láthatatlan felé tartunk, ahol majd
beteljesedik Pál megjegyzése: „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor
pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok
ismerni, ahogyan engem is megismert Isten” (1Kor 13,12). |
|
