| REZUMAT: |
A paidagōgos, aki nemcsak az iskolába és sétáira, hanem az intellektuálismorális fejlődés útján is elkísérte a rábízott nemes ifjat, sohasem lehetett akárki. Ki bízná rá legféltettebb kincsét olyanra, aki nem ért annak
kamatoztatásához? De a gyerekek mellé rendelt tutor a görög‐római idők óta rabszolga is. Először szó szerint, aztán hivatásszerű elkötelezettségénél fogva, újabban a neki jutó társadalmi bánásmód szerint.
Jelen kötet szerzőiben és szerkesztőjében olyan társakra találtam, akik kényes egyensúlypontokon billegve, rabszolgákként törik magukat azon (avagy rabszolgákként is azon törik magukat), hogy a nemcsak
származásukban, hanem rendeltetésükben is nemes ifjakat kísérgessék. De úgy,hogy miközben törekvéseiknek szigorúan kísérgetésnek kell maradnia,ugyanakkor vezetés is legyen (vö. gör. ped ‘gyerek’ + gör. agein ‘vezetni’).
Hogy mindvégig a megalázkodás/megaláztatás és a gyerek előtt/gyerekben megdicsőülés fordulópontjain libikókázzanak. És hogy ami együtt történik velük az órán vagy órán kívül, az a spenót megetetésének legrafináltabb trükkjei és a legbensőségesebb barátság igényeinek egyszerre (nem felváltva!)
tegyen eleget. Szerencsére nekünk is van tutorunk: az irodalom kifinomult írásgyakorlatai, melyek olvasás közben mindezt lehetővé teszik. |
|