| REZUMAT: |
Az egymásrautaltság, a segítségre szorulás érzése a társadalmi
együttélés viszonyaiból ered, valamint az egyenlőtlenségek különböző
formáinak a meglétére utal. A családtagok, a szomszédság, rokonság
vagy közösség tagjai sohasem voltak, nem is lehettek egyenlők sem a
primer – fizikai, értelmi, életkori –, sem a szekunder – hatalmi, vagyoni,
politikai, kulturális – szükségletek vonatkozásában. A közösség tagjai
többé-kevésbé mindenkor egymásra voltak utalva, mert a szükséglet
kielégítés különböző fokain álltak. A szükségletek és azok kielégítése
minden korban a társadalmi rétegek életkörülményeit, a szegénységre
vagy jólétre adott válaszát tükrözték: egyesek szűkös anyagi viszonyok
között éltek, mások bővelkedtek bennük, egyesek rászorultak a segítségre,
mások segíteni tudtak. Ez ma is így van, ámbár a jelenkori
közösségek atomizálódása maga után vonja a segítségnyújtás meggyengülését.
Minél inkább képessé válik az egyén vagy a család arra, hogy
szükségleteit saját erejéből kielégítse, annál inkább fellazul a
szomszédságra, rokonságra, vagy éppen a családra támaszkodás
szükséglete. A rászorultság és az anyagi függetlenség fordított
viszonyban áll, minél nagyobb az anyagi függetlenség, annál kisebb
fokú a rászorultság. |
|