| REZUMAT: |
A szöveg a nevelés egyik hagyományosan elfogadott , ma már inkább elhallga-tott célját vizsgálja: az emancipációt. A nevelés és az emancipáció kapcsolatá-nak problematizálásában Jacques Rancière, A tudatlan iskolamesterről szóló írására támaszkodtam.
Érdekes módon, Rancière írásai sokkal nagyobb visszhangot váltott ak ki az esztétika területén, mint a neveléstudományokban. Az előadás ezt a hiányos recepciót kívánja pótolni. A tudatlan iskolamesterről szóló írás fő tézise, hogy az emancipáció érdekében a tanárnak le kell mondania tudásáról, hogy lehe-tővé tegye a tanítvány önálló fejlődését. Sarkosabban fogalmazva: tanítóként meg tudjuk tanítani a tanítványnak azt, amit mi nem ismerünk. Amellett érve-lek, hogy érdemes foglalkozni Rancière gondolataival a tudatlan iskolamester-ről, még akkor is, ha írásában nem pusztán megszívlelendő, hanem kritizálan-dó kijelentésekkel is találkozunk. |
|