KOVÁCS Szabolcs
Iskolai lelkigondozás a középiskolában

 
  TEOLOGIE
   
  978-606-37-0820-6
  2020
 
  E-BOOK INTEGRAL
Format: add to cart
   
REZUMAT: „...ne aggódj, ahogyan a kavicsot vízbe dobják, még sokáig gyűrűződik a víz utána, szépen, lassan úgy érik meg a változás...” (Hézser Gábor) 2003-as évet írtunk, mikor ezek a szavak elhangzottak egy forgalmas, kolozsvári színtéren, kötetlen beszélgetésünk alkalmával. Akkor még ritkán lehetett hazai protestáns teológiai berkekben akár a pasztorálpszichológia kifejezést is hallani, még kevésbé hazai tudományos műhelymunkában alkalmazni. Fiatal teológusként korán „megfertőződtem” a rendszerszemlélet, családterápiában és konzultációban alkalmazott fő irányelveivel. Hiányzott azonban számomra az a személy, forrás vagy fórum, mely a két területet, a teológiailelkigondozói és pszichoterápiás irányzatok antropológiáját, hatásterületét, határait és metszéspontjait érdemben szintézisre hozta volna. Egyik ilyen ismert alapmű forgott akkoriban közkézen: Hézser Gábor „A pásztori pszichológia” összefoglaló munkája. Tudom, hozzám hasonlóan sok, téma iránt érdeklődő teológusnak jelentett esszenciális kapaszkodót ez a könyv. Csak ennyi év után értem meg a szerző fent idézett és egykori kérdésemre adott válaszát. A vízbe dobott kő hatása lassan valóban megérlelte a tudományos válaszokat, s úgy vélem, tíz év elteltével, egyházi fórumaink is egyre nyitottabbak immár a teológia és a társadalomtudományok dialógusára.