| REZUMAT: |
Ebben a könyvben azt tűztem ki célul, hogy közelebbről is megvizsgáljam
a térviszonyt kifejező grammatikai elemek (helyhatározóragok,
névutók, igekötők stb.) szemantikáját a magyarban és a finnben,
mindenekelőtt arra keresve a választ, hogy miben tér el egymástól
a két nyelv nyelvi világmodellje, hogyan szerveződnek struktúrába
az egyes relációk a két nyelvben, és milyen szisztematikus különbségek,
illetve egyezések vannak ezen struktúrák között. Témaválasztásomat
elsősorban az indokolta, hogy bár mind a magyar, mind
a finn nyelv esetében több kutatás is foglalkozott a téri grammatikai
elemek kognitív nyelvészeti keretben történő vizsgálatával, mindeddig
nem született átfogóbb kognitív nyelvészeti keretbe ágyazott kontrasztív
kutatás ezen a téren. A kontrasztív vizsgálat előnye, hogy feltárja,
melyek azok a nagy szemantikai csoportok, amelyeket egyformán
kezel mindkét nyelv, illetve hol találhatók szisztematikus különbségek
a magyar és a finn nyelv nyelvi világmodelljei között, és ide közelebbről
milyen szemantikai csoportok tartoznak. A finn például sok
esetben dinamikusabban kódol, mint a magyar. Ennek a miértjére, a
különböző helyzetekre való rálátásbeli különbségekre keresem a választ
a kutatás első felében. |
|