| REZUMAT: |
A meghatott ság és a sok jó emlék cikázása
a fejemben nyilván annak szól, hogy volt ez a 30 év. Az a megkeresés egy augusztusi
napon (1991) olyan ajánlatt al, ami hihetetlennek tűnt: részvételt ajánlott atok nekünk
Béres Csabával egy új szellemi központ megteremtésében; és ami engem illet, 25 éves
lehetőséget is az értelmiségképzésben – gyönyörű feladat, kaland, kihívás. Romániában
magyar egyetemistáknak, magyar szóval („jó szóval” – hogy József Att ilát idézzem)
tudást, szemléletet adni, hivatásra felkészíteni. Béres Csaba a mai ünnepet nem
érte meg. Később csatlakozott hozzánk Márton Sándor kollegánk is. Egyszer voltunk
Csabával alapítók saját tanszékünk létrehozásában, de a kett ő nehézségi foka nem
összehasonlítható. Mint a rábeszélésben elhangzott : „se pénz, se paripa, se fegyver”,
még az épület sem biztos. S lám, itt vagyunk. Meghatározó intézmény lett a Partiumi
Keresztény Egyetem határon innen és túl. (Popper Péter írja, hogy nemzedék belépése
a társadalomba 30 év. Így léteznek a harmincasok, a hatvanasok, a kilencvenesek.). Ha
jól számolom, beléptek a következők, sok sikert nekik, nektek. |
|