| REZUMAT: |
Még mindig. Rendszerint ezzel indítanak a nőket érintő társadalmi hátrányokat taglaló mondatok. De talán már nem sokáig, folytatódhatnának, ám ha ezt nem is teszik hozzá, e felvetéseket áthatja egy alapvetően bizakodó, a javulás linearitásába, elkerülhetetlenségébe és közelségébe vetett hit. A közbeszéd sokszor és sokféleképpen tematizálja az esélyek egyenlőtlenségét, legyen szó politikai, gazdasági, oktatási vagy tudományos boldogulásról, mint ahogyan gyakran kerül terítékre a nők változatlanul – még mindig – elsődleges szerepe a családtagok és gyerekek gondozásában, valamint a háztartás működtetésében. Az sokkal ritkább, hogy a kettőt – ti. a nyilvános, kompetitív, szakmai mezőkben való helytállást, valamint a magánéleti terheket – összekapcsolnánk. |
|