| REZUMAT: |
Axióma: a színházkritikus legyen független. Se rokona,
se ismerőse. Ne keverje a szakmát a magánélettel, mert
azzal aláásná bírálói objektivitását, szakmai hitelét.
Nos, az erdélyi színházkritikusnak – színházi szakírónak,
ahogyan sokan szívesebben megnevezzük magunk
– bizony rokona, ismerőse a színész, a rendező, a szerző,
a színházigazgató. Nem kell neki importálni a beágyazott
kritika műfaját, mert eleve be van ágyazva, ez az ő
identitása, ilyen keverék, ilyen queer. Beleszületik a színészcsaládba.
Lakótársa lesz a rendezőszakos. Feleségül
veszi a színésznőt. Elv-társra talál a másik szakmabeliben.
Hogy a szeretőkről ne is beszéljünk! (Beágyazódás,
OMG…) |
|