ÉRTÉKVÁLSÁG ÉS ÉRTÉKVÁLTÁS, SZEMELVÉNYEK AZ ELMÚLT SZÁZ ÉV MAGYAR KÖLTÉSZETÉBŐL

Az Értékválság és értékváltás... (Szemelvények az elmúlt száz év magyar költészetéből) című tanulmánykötet két részre tagolódik. Az első rész hat különálló fejezete az 1940-es évek előtti magyar líra kiemelkedő alkotóinak, József Attila, Dsida Jenő, Füst Milán, Szabó Lőrinc és Kosztolányi Dezső műveinek elemzését tartalmazza. A társadalmi, kulturális, egzisztenciális értékek, a szöveghagyomány vagy a különböző nyelvi kifejezésformák kérdésköréhez kapcsolódva, ezek a tanulmányok új értelmezési alternatívákra, a közismert költői szövegek újraolvasásának lehetőségeire hívják fel az olvasó figyelmét. A hermeneutika, a recepcióesztétika, a dekonstrukció vagy a retorikai elemzés felől közelítő szövegértelmezések itt annyiban kétségkívül közös álláspontot képviselnek, amennyiben kitüntetett módon hangsúlyozódik bennük az irodalom elméleti és történeti vizsgálatának szoros összetartozása. A kötet második része a kortárs erdélyi líra reprezentatív szerzőinek bemutatására és a múlt század kilencvenes éveiben fellépő ifjabb alkotónemzedék szövegeinek elemzésére törekszik. Azt vizsgálja, hogy a transzszilvanizmus esztétikai-ideológiai pozícióihoz viszonyítva milyen sajátos értékvált(oz)ások jelennek meg a hetvenes-nyolcvanas évek költészetében, és miként alakul át mindez az 1989-es rendszerváltást követő időszakban. A társadalmi szerepvállalásról, az író felelősségéről, valamint az erdélyiségről szóló hagyományos beszédmód mellett a három tanulmány azokat az új alkotói perspektívákat mutatja be, amelyek a korábbi lírai törekvések (át)írásában érdekeltek, a humor, a nyelvi játék és a „komolytalan” hanghordozás által pedig szándékosan lerombolják a különböző ideológiai és poétikai sztereotípiákat.