SALAMON FERENC IRODALMI ÍRÁSAI 1858–1888 II. KÖTET

Nincs egy formája is a hazai szépirodalmi vállalatoknak, mely kedvesebb emlékű volna, mint az irodalmi zsebkönyvek. Ki ne emlékeznék örömmel és kegyelettel azon zsebkönyvre, mely irodalmunknak egy egész átalakulási, újjászületési korszakát foglalja magában? – Költészetünk és az új szellem, mely egész nemzetünket átjárta, e század második és harmadik évtizedében élte reményteljes kitavaszodását. Kisfaludy Károly, Vörösmarty, Bajza, Czuczor és mások valának a fiatal bajnokok, kik Kazinczy nyomába léptek, s a régiek közől Kölcsey ekkor írta legbecsesebb műveit. A „szép tavasznak e kedves fecskéi” egyenként jöttek elő és csoportosultak a szintén fiatal Kisfaludy Károly körébe, ki 1822-ben kezdé meg teljes irodalmi tevékenységét; Kisfaludy Károly volt, ki a durva papírra nyomott Muzárion mellett a csinos „Aurorá”t megindítá, mint egy a külső által is a megifjodást jelentvén és csáberővel hatván az olvasó közönségre. A tartalom meg is érdemlé a díszes kiállítást, ha egyebet nem említünk is, mint Vörösmarty szép lyrai költeményeit és legszebb költői beszélyeit, melyek az „Aurorá”ban láttak napvilágot.