DISZCIPLÍNÁK KÖZÖTT A MAGYAR SZÍNIKRITIKA HIVATÁSOSODÁSÁNAK DILEMMÁI EGY 19. SZÁZAD KÖZEPI VITÁBAN

A színikritika magyar nyelvterületen sajátos professzionalizációs utat járt be. Ahogyan a nyugati irodalmak 19. századi színikritikáját a szakirodalom mint az irodalomkritika későn és mintegy tökéletlenül hivatásosodó, a professzionális szakmává alakulásnak gyakorlatilag ellenálló ágát szemléli, magyar viszonylatban szintén a színikritika sajátos hivatástörténeti helyzetéből adódó bizonytalankodó folyamattal találkozhatunk. Ezek a kételyek, attól függően, hogy kritikusok vagy más diszciplínák képviselői által nyertek megfogalmazást, belülről is lassították a szakma kanonikus önleírásainak megfogalmazásait, és kívülről is fenntartottak egy dilemmákkal teli helyzetet a diszciplína normáira, szerepére, értelmére és szakmai minimumára vonatkozóan. Ennek ellenére a kritika többi ágához képest meglehetősen korai forrásokban érhetjük tetten a színikritika szakmává és szaktudománnyá válásának jeleit.