Egy életmű „képződésének” konstellációi. Böhm Károly filozófiájának utóélete

Miért írunk egyáltalán egy 19–20. század eleji filozófus „életműképződésének” konstellációiról? Vajon melyek azok a filozófiai jelentőségű dolgok az európai és a magyar filozófia történetében, közelebbről a böhmi életmű környezetében és vele kapcsolatban, amelyek megérdemlik, hogy egy monográfiában foglalkozzanak vele? Elsősorban nem az a kérdés, hogy önmagukban miről szólnak Böhm művei (erre már igyekeztem máshol válaszolni), hanem az, hogy hogyan, milyen konstellációkban nyerték el a „filozófiatörténetben” és a kulturális emlékezetben azt a többletjelentést, amellyel a „böhmi életmű” szintagma mozzanataiként rendelkeznek? Milyen értelmezési lehetőségek vagy lehetetlenségek, társadalmi és szakmai nyilvánosságbeli igények és értelmezői stratégiák formálták hivatkozási alappá Böhm alkotásait az életművé válás során, az interpretációk játékában? Kik voltak és kik vagyunk, mi, a böhmi filozófia befogadói, milyen önértelmezést és „értelmezői teret” szövünk, alakítunk a recepció által?