A szem iskolázottsága

A fényképezőgépet – habár sokszor kellemetlen, mert cipelni, vigyázni kell rá –, ha tehetem, magammal hordom; és ahogy sokan mások, magam is szinte napi rend-szerességgel készítek képeket. Nem vadászom a fényképre kívánkozó helyzetet, vi-szont ha rátalálok, lefotózom. Ilyen módon a fényképezés életem része. Elsősorban filmeket készítek; közhely, de igaz: nincs film képek nélkül. Amikor filmezek-filmet készítek, képekben gondolkodom. Ha forgatókönyvet fejlesztek, először képeket ter-vezek. Vallom, ha képes vagy filmesként képekben gondolkodni, akkor rögzítésük és egymásba fűzésük technikáját kell csupán elsajátítanod, ez pedig már félsiker. A má-sik a tartalommal jön, de erről majd később. De miért ír egy filmes fotós témában? Mi a célja? A tapasztalat megosztása mellett arra igyekszem, hogy a fényképezést – és azon keresztül – a filmkészítés iránt érdeklődő személyek figyelmét felhívjam, milyen kiváló lehetőségeket kínál a kamera innenső oldalán egy iskolázott szem. Beszéde-sebbé, kommunikatívabbá és szerzője gondolatiságának közvetítésére alkalmasabbá válik mindaz, amit lát és rögzít. A fénykép, azon túl, hogy szórakoztat, gyönyörködtet – legyen fura, rendkívüli, új, szép, szomorú vagy egyéb témája – valamilyen reakciót vált ki belőlünk. Gondoljuk csak el: egy, a saját múltunkat őrző fénykép kapcsán mennyi érzelem és emlék felszínre törésének engedhetünk utat. Nem folytatom to-vább, ezen gondolatok megfogalmazása nem célom.