SZOCIÁLPOLITIKAI ALAPOK ÉS A JÓLÉTI PERSPEKTÍVÁK TÉRVESZTÉSE

Az egymásrautaltság, a segítségre szorulás érzése a társadalmi együttélés viszonyaiból ered, valamint az egyenlőtlenségek különböző formáinak a meglétére utal. A családtagok, a szomszédság, rokonság vagy közösség tagjai sohasem voltak, nem is lehettek egyenlők sem a primer – fizikai, értelmi, életkori –, sem a szekunder – hatalmi, vagyoni, politikai, kulturális – szükségletek vonatkozásában. A közösség tagjai többé-kevésbé mindenkor egymásra voltak utalva, mert a szükséglet kielégítés különböző fokain álltak. A szükségletek és azok kielégítése minden korban a társadalmi rétegek életkörülményeit, a szegénységre vagy jólétre adott válaszát tükrözték: egyesek szűkös anyagi viszonyok között éltek, mások bővelkedtek bennük, egyesek rászorultak a segítségre, mások segíteni tudtak. Ez ma is így van, ámbár a jelenkori közösségek atomizálódása maga után vonja a segítségnyújtás meggyengülését. Minél inkább képessé válik az egyén vagy a család arra, hogy szükségleteit saját erejéből kielégítse, annál inkább fellazul a szomszédságra, rokonságra, vagy éppen a családra támaszkodás szükséglete. A rászorultság és az anyagi függetlenség fordított viszonyban áll, minél nagyobb az anyagi függetlenség, annál kisebb fokú a rászorultság.